Mediáció

1. Hogyan alakult ki a mediátorság?

A mediátor (közvetítő) elnevezés –ismereteink szerint- először az I. Világháborút követő időszakban, a nemzetközi jogban merült fel. Ezt a francia eredetű elnevezést diplomatáknál alkalmazták. Olyanoknál, akik vállalták, hogy a korábban egymással szemben ellenséges érzésekkel viselkedő országok, nemzetek között egyezséget segítenek létrehozni. A megszülető kompromisszum akkor volt a legjobb, ha mind a két fél úgy érezte, a lehető legnagyobb mértékben vették figyelembe az ő akaratát. Ez volt a garancia arra, hogy a létrejött egyezséget az érintettek be is tartják.

 

Mediációról:

A mediáció alternatív konfliktuskezelési módszer, a peren kívüli megegyezés asszisztált formája, amelyre hazánkban 2003 óta biztosít lehetőséget a törvény.  A felek a megbízott mediátor segítségével hatékonyan és professzionális módon zárhatják le vitás ügyeiket. A végeredményt nem az határozza meg, hogy kinek van igaza vagy kinek vannak jobb ügyvédjei, hanem a felek együttműködése. Hiszen minden érintett fél érdeke, hogy  közös megegyezésre jutva lezárják a költséges, fájdalmas és hosszadalmas peres időszakot végre. A mediátor segít gyorsan és célirányosan felgöngyölíteni a problémákat, és semleges kívülállóként a felek megelégedésére olyan egyezséget hozni tető alá, amely minden érintett érdekeit, szükségeit és aggodalmait figyelembe veszi. A közvetítő feladata annak elősegítése, hogy a felek egymással újra kommunikálni tudjanak, a fennálló érdekellentét ne a helyzet további kiélezéséhez, hanem lehetőség szerint a megoldás kidolgozásához, a vita megállapodással történő rendezéséhez vezessen, azaz a feleket szükség esetén megbékítve, az érdemben történő vitára rávegye. A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben utóbb bírósághoz forduljanak a mediáció egy konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege a konfliktusba keveredett felek közötti közvetítés, békéltetés. Távolabbi történeti eredetét és lényegét tekintve az eljárás több száz éves múltra tekint vissza. Egy semleges, külső fél beavatkozása és közvetítése a konfliktusban, feszültségben lévő felek között számos kultúrában ismert. Hazánkban a mediációra 2003. Március 17-tõl kezdve van jogszerű lehetőség, melynek alapja a közvetítői tevékenységről szóló 2002. Évi lv. Törvény. E jogszabály határozza meg, hogy milyen polgári ügyekben kizárt (ami egyben azt is jelenti: az összes többi  esetben pedig lehetséges) a mediáció, s hogy kik, milyen kvalifikáció, nyilvántartás és feltételek mellett végezhetik azt. Közvetítői (mediátori) tevékenységet a törvény szerint kizárólag azok a személyek és társaságok folytathatnak, akik az igazságügyi minisztérium folyamatosan karbantartott jegyzékén szerepelnek, és felsőfokú végzettséggel és 5 éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek. (például: jogász, orvos, közgazdász stb.) Képzettségét és a mediáció alatti feladatát tekintve a mediátor alapvetően a felek közötti hatékony kommunikáció elősegítéséért és a folyamat kereteinek tartásáért felelős. Tehát a mediátor nem döntést hoz a felek közötti vita ügyében.

2. Mi a mediáció? És mi nem?

A mediáció egy békés konfliktus-kezelési módszer.

A mediátor személyével, tapasztalatával és tudásával segíti a megegyezési folyamatot, azáltal, hogy a feleknek segít beazonosítani a problémákat, hatékonyan vezeti a tárgyalásokat, több alternatív megegyezési lehetőséget is kidolgoz a felekkel együtt, és nem téveszti szem elől a célt: a gyors és kölcsönös megelégedést szolgáló egyezséget.

A felek önállóan hoznak döntést, az ügyvédjeik segítségével. Ezáltal ők határozzák meg a végeredményt is, és nem kell azzal a kockázattal számolniuk, hogy egy harmadik fél (bíróság vagy választott bíróság) hozzon egy számukra kedvezőtlen, de kötelező erejű döntést.

A mediáció nem annak az eldöntése, kinek van igaza, ki ártatlan vagy bűnös. A folyamat végén nincsen vesztes vagy győztes fél.

A mediáció előrefelé tekint. A hangsúly nem azon van, hogy ki mit mondott vagy tett a múltban. Ehelyett a cél az, hogy gyakorlatias megoldást találjunk, amely minden érintett fél számára elfogadható, és figyelembe veszi az eltérő érdekeket és szükségeket.

A mediációs törvény permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárásra vonatkozó alapvető rendelkezéseivel elősegíti a természetes személyek, szervezetek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerülő valamennyi polgári jogi vita gyors és hatékony rendezését, néhány kivétellel.

Sok olyan ügy került és kerül ma is bíróság elé, amelyek azért jutnak el a perlés stádiumába, mert a felek között már annyira elmérgesedett a viszony, hogy higgadtan, megfontoltan és érzelemmentesen nem tudják a közöttük fennálló vitás kérdést rendezni. A felek közötti meg nem értés, a másik véleményének semmibevétele ugyanakkor nagyon sok esetben teremthet még olyan helyzetet is, amelyben a vita tárgya is egyszerűen értelmetlenné válik.

A közvetítő feladata annak elősegítése, hogy a felek egymással újra kommunikálni tudjanak, a fennálló érdekellentét ne a helyzet további kiélezéséhez, hanem lehetőség szerint a megoldás kidolgozásához, a vita megállapodással történő rendezéséhez vezessen, azaz a feleket szükség esetén megbékítve, az érdemben történő vitára rávegye. A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben utóbb bírósághoz forduljanak.

3. Bíróság vagy Mediációs eljárás?

A bírósági és a mediációs folyamat alapvető különbsége az, hogy míg az első esetben a felek nem csak a folyamat feletti kontrollról mondanak le, hanem a döntés jogáról is (azt átadják a bírónak), addig a mediáció folyamán a mediátor csak a folyamatot kontrollálja, a döntés joga azonban az ügyfelek kezében marad.

A mediáció sok évtizedes nyugati tapasztalata alapján bátran állítható, hogy a külső fél bevonásával zajló vitás ügyek megoldási alternatívái közül a leghatékonyabb: időben, pénzben és a megelőzött károkban mérve is. Emellett nem elhanyagolható az a kapcsolati tőke, amelyet egy ilyen békés megoldás megment a teljes pusztulástól.

Költségeket takarít meg:

  1. – bírósági perköltség
  2. – illetékek
  3. – az ügyvédi díjak jó része
  4. – az esetleges kedvezőtlen bírósági döntéssel járó költségek (a teljes perköltség, a másik fél ügyvédi költségei,kártérítés, stb.).

Időt takarít meg:

Mediációval az évekig tartó pereskedés helyett maximum 4 hónap alatt megoldható az ügyek jó része! Az első megkereséstől számítva alig néhány héten belül (a felek közreműködéstől függően) véglegesen lezárható a vitás ügyek döntő része.

Kevesebb kockázat:

A felek csak akkor írják alá a megállapodást, ha mindannyian elégedettek annak tartalmával, azt közösen határozták meg a mediátor segítségével. Így nem kockáztatják, hogy számukra kedvezőtlen és elfogadhatatlan döntést kényszerítsen rájuk egy külső döntéshozó fórum (bíróság vagy választott bíróság). Nem beszélhetünk például vesztes félről a mediácóban. Amennyiben később az egyik fél mégis úgy érzi, hogy újratárgyaltatná az ügyet, nyugodtan fordulhat bírósághoz.

A kapcsolati tőke megőrzése:

A mediáció nem ütközet. A mediátor a feleket abban segíti, hogy sárdobálás és gyűlölködés helyett higgadtan és tárgyilagosan próbáljanak meg építő jellegű egyezkedést folytatni, megőrizve ezáltal a kapcsolatukat hosszútávon. Így ügyfeleket, partnereket, beszállítókat tarthatnak meg, és megőrizhetik üzleti jó hírnevüket is. Tapasztalat, hogy egy ilyen nehéz helyzetben megszülető közös megegyezés megalapozza a hosszútávú bizalmi viszonyt a felek között.

Titkos és bizalmas:

A mediációt azok számára javasoljuk, akiknek fontos a bizalmas ügyintézés. A folyamat minden szakaszában titkos és bizalmas, sem az üzleti élet, sem a média számára nem elérhetőek az információk – még az a tény sem, hogy megegyezés történt, hacsak a felek nem kívánják nyilvánosságra hozni a tényeket.

4. Mediációs folyamat:

Ezen folyamat bemutatását a Mediáció menete 6. pontnál tekintheti meg.

 5. Ki lehet (mediátor) közvetítő?

Mediátorként csak az közreműködhet, akit erre a tevékenységre az igazságügy miniszter felhatalmaz, és az erről szóló igazolványt kiadja. Az igazolványt csak az kaphatja meg, aki felsőfokú iskolai végzettséggel, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, és büntetlen előéletű. Az ezekről a személyekről vezetett névjegyzéket az igazságügyi minisztérium honlapján meg lehet tekintetni. A mediátorok tevékenységét bejelentésre, az igazságügyi minisztérium ellenőrizheti.

6. A mediátor hatékony közreműködésének tényezői:

OBJEKTIVITÁS

A mediácio egyik eleme, az objektivitás alapfeltétele az eredményességnek. Nagy gyakorlatunk van abban, hogy kivalló és nyitott Mediátoroként látszólag ellentétesnek tűnő, ámde korántsem összeegyezhetetlen érdekeket,érveket feltárjunk, befogadjunk, megértsünk és összehangoljunk.

EMBERISMERET

Fontos, hogy a tárgyalás során a mediátor képes legyen biztosítani a higgadt hangvételt, megteremteni a bizalom feltételeit. Ennek elengedhetetlen feltétele az ember ismeret, a partnerek valós indítékainak megismerése, az esetleges előítéletek feloldása. Ezzel elérjük, hogy a felek nyitottá válnak a megoldási lehetőségek elfogadására.

SZAKMAI FELKÉSZÜLTÉG

A társadalmi és az üzleti életben keletkező problémák megoldásához fontos, hogy a felek tisztában legyenek a lehetőségeikkel és korlátjaikkal, egyúttal a jogi keretekre. Ehhez nyújthat segítséget a mediátor szakmai felkészültsége, a jogszabályok és azok által biztosított lehetőségek pontos ismerete.

 

7. Milyen ügyekben nem lehet közvetítő segítségét igénybe venni?

A következő ügyekben nem lehet közvetítő segítségét igénybe venni:

  • Választott-bírósági eljárás
  • Apasági- és származási perek
  • Szülői felügyelet megszüntetése
  • Gondnokság alá helyezés
  • Közigazgatási perek
  • Munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek
  • Alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás
  • Bírósági végrehajtási eljárás
  • Házasság érvényességének illetve létezésének vagy nemlétezésének megállapítása, tovább a házasság felbontása.

Minden olyan vitás ügyben, amelyek nem szerepelnek az előző felsorolásban, (pl.: a közös megegyezéssel történő válás bírósági kimondását megelőzően a feleknek szinte minden vitás kérdésben egyezséget kell kötni, amit később a bíróság jóváhagy. A megegyezéshez már igénybe lehet venni a közvetítő segítségét.) alkalmazható ez az újfajta eljárás. Ezek az ügyek jóval nagyobb számban fordulnak elő, mint azok, amelyben a törvény nem teszi lehetővé a mediátor közreműködését. (Például gyermek elhelyezés, gazdasági ügyek, felszámolásokban is lehet mediációról szól.)

8. Hogyan kell az eljárást megindítani?

A mediátor csak a felek írásban előterjesztett, együttes felkérésére közreműködik a vita megoldásában.

A felkérésnek tartalmaznia kell:

  • A felek nevét, elnevezését, lakhelyét vagy székhelyét (tartózkodási helyét)
  • A közvetítésre felkért nevét
  • Ha a feleket meghatalmazott képviseli, a meghatalmazott nevét, címét
  • A vita tárgyát.
  • A feleknek kifejezetten nyilatkozni kell arról, hogy közös megegyezésük alapján, a közöttük fennálló vitás ügy megoldását közvetítői eljárás keretében kívánják rendezni.

A mediátor a kérelem beérkezését követő 8 napon belül köteles írásban nyilatkozni arról, hogy a felkérést elfogadja-e. Ha a felkérést elfogadja, akkor a közvetítői eljárás lefolytatására mint közvetítő, ő jogosult.

A mediátor a felkérést köteles visszautasítani, ha a felek bármelyikével szemben összeférhetetlenség merül fel. Ezek a következő esetben állnak fenn:

  • Valamelyik felet másik ügyben képviseli.
  • A felek bármelyikének hozzátartozója.
  • A felek bármelyikével munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll,
  • Az ügyben egyébként érdekelt.

Egyéb esetekben pedig visszautasíthatja az írásbeli felkérést.

Ha a közvetítő elfogadta a felek felkérést, a felekhez intézett elfogadó nyilatkozatában meghívja a feleket az első közvetítői megbeszélésre, és tájékoztatja őket arról, hogy az eljárásban más személy (nagykorú, cselekvőképes személy vagy jogi képviselő) képviselheti őket. A feleknek az első közvetítői megbeszélésen és a megállapodás megkötésekor és annak aláírásakor személyesen, együttesen de külön – külön is megjelenhetnek.

Ha a felek bármelyike az első közvetítői megbeszélésen személyesen nem jelenik meg, a közvetítő a közvetítői eljárást nem indítja meg.

A mediátor az első megbeszélésen tájékoztatja feleket:

  • A közvetítés alapelveiről, az eljárás főbb szakaszairól,
  • A hatékony megegyezési lehetőségek feltárásához vezető folyamatokról
  • Az eljárás költségeiről
  • A személyét és az eljárásba –szükség szerint- bevont szakértőt terhelő titoktartási kötelezettségéről
  • Arról a lehetőségről, hogy a felek a személyüket terhelő titoktartási kötelezettségükről, külön megállapodhatnak.
  • Arról a tényről, hogy, mint közvetítő az ügyben –ha azt az ügy jellege megkívánja- csak az ügyhöz kapcsolódó joganyagot, szakmai tényeket ismertetheti.
  • Arról, hogy ha a másik fél által külön elmondottak közlésére őt felhatalmazták
  • Az esetleges szakértői véleményben foglaltakról.

Ha az első közvetítői megbeszélésen a felek változatlanul kérik a mediátor eljárás lefolytatását, ezt a tényt a mindkét fél és a mediátor aláírását tartalmazó írásos nyilatkozatban rögzítik. Ebben a nyilatkozatban rögzítik az eljárás során felmerült díjak és költségek előlegezésének és megfizetésének módját, ideértve az eljárás közben történő elállás és megszűnés eseteit illetve az ekkor fizetendő díjat, költséget.

A felek megállapodhatnak titoktartási kötelezettségükben vagy bármilyen más, számukra fontosnak tartott kérdésben.

Külön, eltérő tartalmú megállapodás hiányában a felek az eljárásban való részvétellel kapcsolatban felmerült saját költségeiket (pl.: utazás) illetve az általuk meghallgatni kért személy költségeit maguk viselik.

A mediátor közvetítői díját és költségeit, továbbá a szakértő díját és költségeit –eltérő megállapodás hiányában- a felek egymás között egyenlő arányban is viselik, de megállapodhatnak abban is, hogy csak az egyik fél vállalja fel a mediációs költség kifizetését.

Ennek a megállapodásnak az aláírásával megindult a közvetítői eljárás.

A közvetítői eljárás megindítása az ügy elévülését megszakítja. Ha a közvetítői eljárás eredményes volt, akkor az eljárás után az elévülés újra kezdődik.

Ha a közvetítői eljárás eredménytelen volt, akkor a befejezést követő egy éven belül –egy éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig 3 hónapon belül- a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő eltelt, vagy abból egy évnél illetőleg 3 hónapnál kevesebb van hátra.

 

9. Hogyan folyik le a közvetítői eljárás?

A közvetítői eljárásban a mediátor a feleket részletesen meghallgatja, biztosítva, hogy a felek egyenlő elbánásban részesüljenek. Ennek során a felek kifejthetik érdekeik alapján kialakított álláspontjukat, és a rendelkezésre álló iratokat is bemutathatják.

Az első mediátori megbeszélést követő egyes megbeszéléseken a feleknek –ha másként nem állapodnak meg- személyesen is jelen kell lenniük. De általuk meghatalmazott személy (pl.: ügyvéd) is képviselheti a feleket.

Ha a felek ebben megállapodnak, akkor a mediátor az eljárást a felek együttes jelenlétében vagy külön-külön tartott megbeszélések formájában egyaránt lefolytathatja. Ha megbeszélés nem a felek együttes jelenlétében történt, akkor az ott elhangzottakról az egyik féltől kapott tájékoztatást közölheti a másik féllel annak érdekében, hogy a másik fél ennek figyelembevételével alakítsa ki az álláspontját. Ez a tájékoztatás azonban csak annak a beleegyezésével történhet, aki a tájékoztatást adta.

10. Hogyan és mikor fejeződik be a közvetítői eljárás?

A mediátor eljárása befejeződik

  • A megállapodás aláírásának napján.
  • Azon a napon, amelyen az egyik fél közli a másik féllel és a mediátorral, hogy a közvetítői eljárást befejezettnek tekinti.
  • Azon a napon, amikor a felek egybehangzóan kijelentik a mediátor előtt, hogy kérik az eljárás befejezését.
  • Vagy: ha a felek másként nem állapodnak meg, akkor az első megállapodás aláírásának napjától számított 4 hónap elteltével.

A mediátor a felek együttes jelenlétében megkötött lezáró megállapodást írásba foglalja, és a megállapodást tartalmazó okiratot a feleknek átadja. Ezt az okiratot aláírja a mediátor és a személyesen, együttesen jelenlévő felek.

Ha ez az okirat név- vagy számelírás miatt hibás, akkor a felek együttes kérelme alapján a mediátor –a kérelem beérkezését követő 15 napon belül- kijavítja.

11. Milyen díjjal kell a feleknek számolni az eljárás során?

A mediátor tevékenységéért díj, sikerdíj jár, és igényt tarthat a felmerült és igazolt költségei megtérítésére, továbbá a díj és a költségek megelőlegezésére. Az egyes ügyekben felszámítandó díj összegében a mediátor és a felek szabadon állapodnak meg. Ha a vita tárgya nem fejezhető ki meghatározott összegbe, akkor a mediátor általában óradíjat számol, ha pénzben kifejezhető, akkor annak előre meghatározott %-os mértéke. A vitás felek a munkadíjat és a költségeket általában egymás közt egyenlő arányban viselik. Az eljárás díjában és a várható költségek összegében, a fizetés módjában a felek és a mediátor előre, a felkérésben történő megegyezéskor, megállapodnak.

A mediálás során a felek az alábbi díjakat fizetik a mediátornak.

  1. Jogi szakvélemény elkészítése(amennyiben szükséges)
  2. A mediálás díja: 10-50 ezer Ft óránként
  3. Sikerdíj mértéke 1-5 % mozoghat
  4. Eredménytől függő díjazás: A jogvitában megjelölt összeg előre meghatározott százaléka, mely a vitás összeg nagyságétól függően degresszíven kerül megállapításra.
    Ez az összeg a mediátornak csak eredmény, azaz egyesség elérése esetén jár.